Csak párnám és takaróm
tudják a titkomat
ki az ki éjente
rajzolja álmomat.
Ki játszik lelkemmel
mennyei muzsikát.
ki súgja fülembe
minden apró titkát.
Ki repít időtlen
tisztán és fehéren,
ki fürdik meg velem
virágok kelyhében.
Ki simogat engem
puha lágy szavakkal
ki az ki elillan,
ha lépked a hajnal.
Párnám és takaróm
súgjátok meg nékem
kinek köszönjem meg
éltető reményem.
...amikor előkerülnek régi játékszerek...
Meleg tekintetű barna szemek
puha tapintású erős kezek
karok melyek vállamhoz érnek
brummogó hangok fülembe zenélnek.
Ismerője múltnak
jelen hordozója
jövendő életem tervei tudója.
Látod könnyeimet
hallod kacagásom
Kedves Barna Mackóm
Légy játszó pajtásom!
Hajnali csönd és hideg
beszőve álommal
tovatűnt képek percekig kisértenek.
Bátor a tükör nevet,
benne egy sápadt arc
szürke és fáradt alvatlan halvány szemek.
Unod a reggeleket
új nap és újabb harc
úgy érzed egy helyben topog az élet veled.
Gőzölgő kávéd meleg
illata ébreszt már
köszönj a világra itt vagyok megyek, megyek.
2009.06.25
Két ágú fűzfa rám mosolyog
Itt vagy hát ismét
Rám hajló lombja szelíd burok
Arcom pirulását fedi.
Itt vagyok-mondom
Emlékezni jöttem, néma tanúm
Itt ért a boldogság el és utól
itt volt az első alkalom.
Zarándok hely lesz lombsátrad
emlékmű törzsed két ága.
Köszönetképpen virágot hoztam
második tanúm hálám jele.
Őrizzed titkunk tovább némán
ne törjön meg zord idők szele
Ha erre járok mindig felkereslek
legyen törzsed rózsával tele.
2009.07.02
Szálltam góbé szárnyon
fel a magas égbe
közelről láthattam
milyen szép a kékje.
Próbálom egyedül
szárnyaim csattognak,
nap felé fordulok
a fények egyre húznak.
Nem törődök széllel
csattogó villámmal
dörgő fellegekkel
emberek szavával
Jó itt a magasban
elkerül a bánat
nem éri lövés sem
a csapdosó szárnyat.
Végtelenben élni
senkitől nem félni
merészet álmodni
bántást elkerülni.
Ne kérjetek számon
el ne ítéljetek.
Így tudlak, így lehet
szeretni titeket.
Baljós jelek,
sötét vizek,
rozsdás horog,
vasmacska sír,
vitorla zúg.
Aggódó matrózod
küldi a jeleket,
S.O.S.Kapitány!
kishajód elhagytad,
kishajód zátonyra fut.
Önvád
Isten azért teremtett erre a
világra
Örömét töltse, ragyogjon
orcája.
De én gonosz, balga,engedetlen
lélek.
Én lettem az ura magam
életének.
Kezembe vettem , Istent
elfeledtem
Hízelkedő szavak áldozata
lettem.
A gonosz szolgálom, véle teszek
jókat
Neki szolgálom fel életemet,
sómat.
Mély kútba taszított, körbe vesznek
árnyak.
Fények e kútban ritkák és
halványak.
Kapaszkodom rajtuk, mint vékony
hínáron
Életem megmentem Uram
bármi áron!
Sorsomat én most üllőre
helyezem,
Légy te a kovácsom, formáld
segíts nekem.
Üssed, üssed bátran szavakkal,
tettekkel ,
Amíg a lelkemből hangszert nem
teremtel.
Hárfát, mely hangját szelíden
szólatja
Fürdik boldogságban aki azt
hallgatja.
Húrjaimon lágyan pendüljön az
ének,
Örüljön az Úr is, hogy szolgálja
egy lélek.
2009.06.12
Mióta megtaláltál, s megtaláltalak,
szivárvány lettem a felhők alatt.
Szürke életem tele lett színnel,
a fejem tele lett rímmel.
Átölelem a kék eget,
hogy híd legyek kettőnk felett.
2010.03.07.
Felhőszőnyegen játszódva
habos párnák közt hasalsz
magadat ringatod
lábad is meg - meg lógatod
magasról nézel a földre
mielőtt álmod elragad.
Öreg fa áll az udvarban
mohazöld lombja a sárban
nem feszít senki rá szárító kötelet
hinta sem ringat kacagó gyereket
már csak a rönk néz az égre
huszonnyolc köríve kering körbe
hol asztal, hol szék...
földbe zárt testét elérte csöndje
felette felhőbe bújik az ég
elhalt levél simul a rönkre
fészkéből tollpihe omlik a rögre
éji szél szava susogva kél
elmúlt időkről regét mesél
selyem sóhajok szállnak
tavaszi szél, ha rálehel
életre kelti a vágyat...
Magányos rönk.
A gyökér meg él.
Tanmese ez kedves olvasók, kedves emberek, mert minden sors egy könyvet érdemelne, és minden sorsot ami az utunkba kerül mi írunk,ha ezt gyakran el is felejtjük, mert nyomokat hagyunk magunk után.
Egyszer volt, hol nem volt, így kezdődnek a mesék, így kezdem a mesét én is, bár ez a könyv még nem a múlté. Megszületett egy könyv. Két fiatal harmadik alkotása. Rózsaszín, puha, fehér lapokkal, melyek arra vártak, hogy megtelnek tartalommal, lélekkel.
Gyönyörű arany betűk kerültek bele, örömet szerezve vele a két szerzőnek, és mindenkinek aki a kezébe vette. Volt abban mosolygás, békesség, huncutság. Néha kerültek bele könnyek is, de a könnyek nélkül nem jelentek volna meg lapjain apró gyöngyszemek, mert azzá váltak valamilyen varázsérintés által
Aztán egyre több tartalommal telt meg ez a könyv, a fehér lapok egyre színesebbé váltak, emberek jöttek-mentek akik segítettek tarkítani, színessé tenni. Barátok, ellenségek, vetélytársak és a szerelmek. A babanapló átalakult egy fiatal serdülő naplójává, amit féltett, rejtegetett a világ szeme elől.
Kerültek bele fekete lapok, amikor az első gyász megérintette, kék lapok amikor a boldogság kék madarát kergette, zöld lapok amikor reménykedett, hogy egyszer egy olyan ember kezébe kerül aki megbecsüli.
El is jött az idő, megszerezte valaki, aki féltette élete polcának legszebb, legláthatóbb helyére helyezte, boldogan forgatta, óvta, védte és kezdte lapjait megtölteni a szerelemmel annak minden gyönyörével, bánatával.
Aztán jött egy fekete árny ami ráborult mindenre, a könyv kezdett háttérbe szorulni, már nem volt olyan érdekes. Tulajdonosa másban kereste a felüdülést, csak ritkán vette kezébe, és néha durva, bántó szavakat írt bele.
Egyszer egy viharos hétköznapon leesett a polcról és ott hevert nem nyúlt érte senki. Régi tulajdonosai már nem tehettek érte semmit, mert ők már az új hazában találták meg a boldogságot, az új gazda pedig nem találta fontosnak, hogy lehajoljon érte. Rúgott rajta egyet,hogy ne legyen útban és ott hagyta
Így porosodott, kopott meg a könyv, már-már enyészetre ítélve, amikor egyszer csak jött Valaki, akit talán Isten rendelt oda. Felvette a könyvet leporolgatta, nem tette le belelapozott és nagyon értékesnek találta.
- Pont nekem való - gondolta,és megszerette. Azóta minden nap ír bele. Kedves éltető, szépítő szavakat. Lapjai újra tartalommal telnek meg, és a titkok könyvévé vált, olyan titkokat tud amiket két távoli ember egymásnak nyújtani tudhat. Álmok, remények, vágyak kerülnek lapjaira. Hónapok óta csak íródik, íródik és a könyv jó illatot áraszt. Biztos vagyok benne, ha rátalálsz megnyílik a te számodra is.
Lelke amely már elhalni készült szárnyra kelt, és tűz lobog benne. Láng mely nem perzsel, csak világít és melegít. Sokáig szeretné ezt a lángot égetni, mások örömére.
Segítsetek,hogy így legyen!
Őrizzétek a lángot, hajoljatok le , poroljatok, töltsetek meg tartalommal minden könyvet ami az utatokba kerül. Minden sors egy könyv, mi írjuk lapjait. Szóljanak ezek a könyvek szép dolgokról, sikerekről, boldogságról és bár elkerülhetetlenek a nehéz napok, abból mindenki a legkevesebbet írja beléjük.
2009.06.18
